Az Aranyasszonyok Lányai

Kik voltak a boszorkányok?

A népi hiedelem főként idős asszonyokra használta a „boszorkány” kifejezést, de férfiak is lehettek boszorkányok. Boszorkánynak tartották például a bábaasszonyokat, gyógyítókat vagy olyanokat, akik különleges tudással, természetfeletti képességekkel rendelkeztek.

Azt gondolom a mai világban nemcsak a Boszorkányseb és az ehhez kapcsolódó rejtőzködés és visszafojtottság nagyon erőteljes, hanem a Boszorkányok közötti Nővérsebbel karon öltve jelenik meg számtalan helyzetben.

A Nővérseb:

A nővérseb az a fájdalom, bizalmatlanság vagy rossz érzés, amelyet sok nő érez más nőkkel kapcsolatban. Féltékenység, bizonytalanság, bizalmatlanság, összehasonlítgatás, irigység, félelem, versengés – a nővérseb leggyakrabb megnyilvánulásai más nőkkel kapcsolatban.  

Ahelyett, hogy a másik nőre nővérként tekintenénk a legnagyobb ellenségnek, vetélytársnak vagy kárforrásnak tekintjük. 

Ezt az elidegenedés érzését a patriarchális társadalom úgy alakította ki, hogy a nőket kicsiben tartsa, harcoljanak egymással és legfőképp, hogy ne érezzék magukat elég jónak. Úgy érezzék, versenyezni kell más nőkkel az állásokért, a hatalmi pozíciókért, a sikerért, a férfiért, a termékenységért, a kinézetért, a társadalmi pozícióért és annyira koncentrálnak erre a versenyre, hogy a valódi értékek és a valódi önbizalom háttérbe kerül egy felszínes maszk mögött. 

Amíg nincs valódi önbizalma a nőknek nehezen változik ez. 

Ehhez az önbizalomhoz rendkívüli hozzájáruás az, hogy hogyan élik meg a női beavatásokat, az átmeneteket életünk során. Az első vérzés, az első szexuális élmény, a szülés, a gyermekágy, a menopauza tapasztalatai befolyásolja az érzéseinken keresztül kialakított kapcsolatot és képet a testről, mely hosszútávon nem csupán az önbizalmat, hanem az intimitáshoz és a szexualitáshoz való viszonyulásunkat is formálja. 

Amikor a médián keresztül ránk zúduló és a fogyasztói társadalom által felállított ideát követjük, hogy milyen egy ”igazi” nő, addig fenntartjuk azt az állapotot, mely ezt a sebet táplálja. 

Nőként a megítéléstől való félelem, a szégyen, a bűntudat, az áldozat szerep és a sérülésekből fakadó maszkulin működés, női szerepeink megfelelési kényszere mind hozzájárul ennek a mélyítéséhez. Ez sokszor nem is tudatos, csak egy tanult minta, melyek más nőkön keresztül, akár őseink fájdalmán keresztül érintett meg minket. 

Sokszor amikor minket, vagy valamelyik női felmenőnket trauma, fájdalom érte egy másik nő által, ugyanazt a traumát képesek vagyunk más nőkkel megcsinálni, mint amit korábban saját bőrünkön tapasztaltunk, vagy a családban láttunk. 

Sajnos a mai világ nem abban erősít, hogy hogyan találj középpontodra és ha nem követed a divatot és a trendeket, vagy épp nem olyan a kinézeted és a tested, csak erősíti a kirekesztettség érzését és a megfelelés dömpingjét. 

Ebben nemcsak önmagunk tisztelete és értékelése, hanem mások tisztelete is rendkívül fontos. 

Te gondoltál már arra, hogy amikor mindez elkezd benned gyógyulni, milyen bocsánatot kérni más nőktől, akiknek esetleg te okoztál kellemetlenséget, vagy fájdalmat? Gondoltál már arra, milyen felelősséget vállalni ahelyett, hogy másokra mutogatnál ujjal? Gondoltál már arra, milyen őszintén kommunikálni és megosztani az érzéseid, kifejezni a határaid? Gondoltál már arra, milyen előbb gondolkodni, mielőtt te magad átgázolnál mások határain? 

Amikor felvállalja egy nő, hogy sebezhető. A legnagyobb erő rejlik benne.