A Spirituális Fátyol Álarca
Az emberek évszázadokon át szoros kapcsolatban éltek a hagyományokkal, amelyek a mindennapok biztonságát és ciklikusságát adták. Őseink megtanulták ezeket a rítusokat, szokásokat, majd továbbadták gyermekeiknek, ezzel segítve az évkör változásainak megélését, a természethez és önmagukhoz való kapcsolódásukat. A hagyományok és szertartások iránytűként szolgáltak a lelki fejlődés, a testi változások, az ünnepek és mindennapi rítusok útján.
A foglalkozásunk során ehhez az ősi tudáshoz térünk vissza. Ebben a rohanó világban tudatosan lassítunk, teret adunk a befelé figyelésnek, és összekapcsolódunk Közösségként.
Ebben a támogató térben megtanuljuk meghallani érzéseinket, megérteni testünk üzeneteit, szívünk szavát, és hagyatkozni mélyebb intuícióinkra. A közös együttlét nemcsak a megosztásról szól, hanem arról is, hogy megtapasztalhassuk, mennyire erőt és biztonságot ad a csoport megtartása.
Az életünk a fogantatással, majd édesanyánk méhében töltött idővel kezdődik. Ez a kilenc hónap, a születésünk és a későbbi korai élményeink mind-mind mélyen meghatározzák, hogyan kapcsolódunk magunkhoz és a világhoz. Ezek a korai tapasztalatok visszaköszönnek életünk minden szakaszában, formálják önmagunkhoz és másokhoz való viszonyulásunkat.
Az újjászületés lehetősége minden életciklusban, kihívásban vagy váltásban bennünk rejlik: magasabb nézőpontból és új szemlélettel tekinthetünk magunkra, a változás pedig a lelki fejlődést szolgálja.
Újjászületni annyit jelent, mint megengedni magunknak a megújulás, az elengedés és az újrakezdés lehetőségét – ez sokkal többről szól, mint a születés pillanata, melynek gyakorlata saját módszerem alapját képezi.
